A horgászat szeretete már gyerekkorom óta elkísér az utamon, ami mindez idáig töretlen lelkesedéssel párosult. Nyilván voltak szakaszok és fejlődési fázisok a horgászatban, de a lelkesedés a halak, valamint a vizek iránti vonzalom az mindig örök volt és úgy gondolom az is marad, ameddig lélegzem. Egy jó ideje már a sósvízi horgászat érdekel a legjobban, és ha tehetem minden időmet a tengeren töltöm. Természetesen horgászattal teszem, nem lubickolva

Az édesvízi horgászat volt az első szerelem, de a sósvíz az örök szerelem marad, az már tisztán látszik. 

A mostani Vörös-tengeri túránk során, három olyan horgász cimbora csapódott mellém, akiknek ez volt az első ilyen túrájuk. Mondanom sem kell, élték minden pillanatát. Első perctől kezdve az izgalom és kaland határának mezsgyéjén lavíroztak és bizton állítom, hogy beléjük égett az összes inger. Felemelte és elvitte őket a horgászat egy magasabb szintjére. Az elemi erők, amit ezek a halak kifejtettek, a csodás kékség végtelen látványa, az új technikák megtapasztalása mind ott maradtak örök emlékként a fejükben és a szívükben. 

Nem utolsó sorban maga a talpon maradás volt az igazi és első kihívás. A háromméteres hullámok hátán, meg kell tanulni talpon maradni a hajóban. Ha ez megvan, utána jöhet a további tanulás. Jigezés és a korallzátonyok dobálása volta cél, a trollingozást, meghagytuk másoknak, az nem a mi utunk. Jigezésben megmutattam a fiúknak a slow jig és a speed jig technikákat egyaránt. Az első két nap után a válluk jelezte, hogy nem szokták ezeket az izomcsoportokat használni. A harmadik napra hozzá edződtek, nem voltak görcsösek, lazán pecáztak, ráéreztek az ízére, ennek a csodálatos horgász technikának. A stickbaitek és az óriás popperek rángatása a hát és derék, valamint a csukló ízületeknek nem mondom, hogy a kedvencei voltak, így a srácok inkább a jiges pecát preferálták jobban, ahhoz már hozzá edződtek a izmaik. 

A sok rontott kapás mellett sok szép halat sikerült zsákmányolniuk és ez már megalapozta a következő évi túrának a tervét és az alapjait. Főleg groupereket fogtunk. Moontail grouper volt a legtöbb, de akadt Brown Marbled grouper és Coral grouper is. Balázsnak egy csodás Mahi mahi is a horgára akadt, ami azért nagy öröm számomra és számára is, mert hónapokkal ezelőtt már jelezte, hogy ő lenne a korona ékszere. A tengerek Istenei meghallgatták az imáit és egy csodaszép mahi mahit tereltek a horgára. Tomit megtépte egy igen komoly Amberjack, ami kicsit elvette a kedvét, de le a kalappal előtte, mert szorgalmasan horgászott tovább várva a következő nagy halat. Bence pedig szintén elengedte az összes nagy halat, de ilyen a horgászsors sajna. Én sem dicsekehetek komoly fogással, három jó halat is veszítettem a túra során, de kedvem nem szegte, hiszen minden perc, amit a tengeren töltök, felejthetetlen élmény számomra. 

Volt szép emlékem is, nem csak a meglépett halak keserű emlékfoszlánya maradt meg beégve a memóriámba. Fogtam egy csodás és igen ritka trombita halat is, amit még élőben sem láttam ez idáig. Szóval ez a tél eleji horgásztúra a 30-35C fokban igen élménydús volt és már várom a következő évet, amikor az első három hónapban a jó időben, új kalandokat fogok átélni a csodás Egyiptomban. Lábam a Vörös-tenger vízében lógatva és horgászbottal a kezemben, meseszép halakat kergetve ülök majd a csónak orrában. 

Kívánok mindenkinek ilyen csodás szép halakat és kalandot! Görbüljön!

Tarts velem egy világ körüli kalandra!

Az igazán nagy fogás a kitartáson és alázaton múlik.