Az Atlanti-óceán a Föld második legnagyobb óceánja, a bolygó felszínének kb. 20%-át foglalja el. Az óceán medencéje megközelítően észak–déli irányban, elnyújtott S alakban húzódik végig a nyugati féltekén. Két jelentős területre szokás osztani, az Északi- és Déli-Atlanti-óceánra, a választóvonalat az Észak-egyenlítői áramlás jelenti, a 8. északi szélességi fok magasságában. Mi az északi féltekét céloztuk meg, az Egyesült Államok és Európa közti szakaszt, nagyjából a két part közt valahol félúton az óceán közepén. Ha nagyon pontos szeretnék lenni, akkor az Azori-szigetek mentén hajóztunk pár napig. Célunk a nyársorrú halak megfogása volt, pontosabban Blue Marlin lebegett a szemünk előtt, az indulás pillanatában.

Természetesen azt beszéltük, hogy ha egy termetesebb tonhal érkezne azon sem bosszankodnánk. Kis gyermek voltam, talán tíz éves amikor olvastam Ernest Hemingway klasszikusát, az Öreg halász és a tengert. Azóta álmodom erről és volt szerencsém a tengeri túráim során párszor találkozni velük, de eddig mindig túljártak az eszemen. Sportnyelvre fordítva a szót, 9-0 volt oda és már illett volna felzárkózni. 

A szigetre való megérkezésünk után a kikötőbe mentem egy kis light game pecára, ahol Triggerfish és Seabream volt a fő célpontunk. Amolyan "funnyfishing" stílusban. Nagyon sok halat fogtunk, így a vidám hangulat megvolt alapozva. Az első napon egy kapásig jutottunk el, de nem szegte a kedvünket. Nagyon sok delfint látunk, incselkedve, játszadozva úszták körbe a hajónkat, mi pedig széles vigyorral az arcunkon bámultuk őket. 

Második horgász napunkon már izgalmasabb lett minden, három akciónk is volt, ám mind lemaradt a hajónkhoz közel. Ebből egy volt csupán a hőn áhított marlin, a másik kettő tonhal volt. Lelkesen és bizakodva vártuk a harmadik napot. 

Ahogy a mesékben van írva a hármas szám ereje ismét bejött. Három a magyar igazság alapján tényleg beadta a harmadik napon ezt a csodálatos ragadozót. Imádtam hallani ahogy mondja a kapitányom, hogy uraim Marlin van a horgon. Elindult a férfias küzdelem, egy igazi erőgép volt a felszerelés másik felén. Láttuk az elején, hogy nem az az igazi monstrum, de nem is gyerek hallal van dolgunk. Jó fél órás küzdelem után ugrott ki elsőként a vízből. Olyan 200kg volt a tipp alapján. Majd ugrott még párat, és a hajónk mellé sikerült húznunk, ám ekkor kiakadt a horog és kecsesen tovább úszott az én gyerekkori álmom Sajnos nem tudtam hozzá érni, de az élmény így is felemelő volt. Soha nem láttam ilyen közelről ilyen popmás halat. A meghatottságtól némán gördültek le a könnycseppek az arcomon. Most igazán boldog voltam, ezek az öröm könnyei voltak. Amúgy sem vettük volna be a hajóba, mert óvjuk és védjük őket, de az az érintés hiányzott még, de majd jövőre újra megpróbáljuk megsimogatni a tengerek és óceánok királyát.

Ezután az élmény után nemsokára sikerült fognunk egy pompás nagy szemű tonhalat – big eye tuna – amely olyan 80-85kg volt, nagyon nagyot ment ő is. Fütyült a fék, elment vagy 400 méter egy húzásra. Nagyon komoly erő van ezekben a tengeri halakban. Boldogan emeltük be a hajóba, majd konstatáltuk, hogy mélyre nyelt szegény, igy sajnos esélytelen volt a visszaengedése. mindenki fotózkodott ezzel a szép hallal, hiszen közös meló eredménye volt, mindenki kivette belőle a részét. Bámultuk ezt a szép tonhalat, ő is fenséges volt. 

A következő napokon egy kapás jutott még ám hal sajnos nem. Ilyen ez a big game peca, néha sanyarú, néha zseniális, de a kedvünket nem szegte és jövőre újra neki futunk, ám ezúttal három hetes trip lesz majd. Már most indulnék vissza, ha csak ezen múlna. Addig maradnak a tervek és az álmok. 

Addig is görbüljön és kalandra fel!

Tarts velem egy világ körüli kalandra!

Az igazán nagy fogás a kitartáson és alázaton múlik.